Abban a korban vagyok

Abban a korban vagyok, amikor már igyekszem valóra váltani az álmaimat. Felnőttem és lassan magam mögött hagyom a tervezgetést. Abban a korban vagyok, amikor körülöttem az emberek megházasodnak és gyereket vállalnak. Menyasszony vagyok. Tervezgetem a nagy napot és közben várok. Ülök a padon másoknak az esküvőjén. Figyelem a lányok arcát. Keresem a boldogságot. Szeretném elcsípni a pillanatot mikor rájönnek, hogy megígérik egymásnak az örökkévalóságot. Ezekben a percekben biztos szövetségesei egymásnak. Bármit is hozzon az élet ezt a napot nem fogják elfelejteni soha. Látom, ahogy mások felépítik az életüket. Látom a körülöttem élő nőket, ahogy büszkén adják a világ tudtára azt, hogy gyermeket várnak. Boldog vagyok, mert tudom, hogy mindannyian csodálatos anyák lesznek, akik megtanítják majd a gyerekeiknek, hogy mitől szép ez az élet. Támogatni fogják őket az útjukon. Aztán keserédes ízt érzek a számban. Talán lemaradtam valamiről. Talán túl sokáig vártam azzal, hogy felnőjek. Mindig is féltem tőle és mások egyszerűen veszik az akadályokat. Látom, ahogy mások tégláról-téglára építik a karrierjüket. Én még mindig keresem az utamat. Mégis tele vagyok hálával, mert a kétségeim közt mégis támogat a társam. Egyikünknek sem ugyanaz az útja, sem a szerelemben, sem a munkában. Bizakodva tekintek a jövő felé. Abban a korban vagyok, amikor még él bennem a remény.