2019. november 18., hétfő

Hogyan juthatunk ki az élet útvesztőjéből?

Nem rég végig néztem az Alaska nyomában című sorozatot, ami John Green regénye alapján készült. Régebben már olvastam ezt a könyvet, de még így is meglepő, hogy mennyire jó lett ez  a kis mini széria.
A történet feldolgozza a tinédzserkor legfontosabb problémáit. Azt, hogy milyen, ha kiközösítenek a suliban, csalódni egy szerelemben, csalódni a barátokban, milyen, ha rossz családi körülmények állnak fent, elvesztett szülő, rossz minták vagy példák az életre. Sajnos olyan példák ezek, amikkel kevesen foglalkoznak. Engem is kiközösítettek a suliban és én is éreztem magamat egy nagy semminek. Alaska Young egy fiatal lány, aki sosem dolgozta fel, hogy elveszítette az anyukáját. Aztán találkozik Miles-al, aki a nagy talánt keresi az életben. Hiszen ebben a korban mindannyian erre keressük a választ. Mi az élet értelme? Előbb-utóbb mindenki a maga módján tud erre felelni. Jó esetben. Néha én is úgy érzem, hogy csak belekapaszkodok időnként ebbe vagy abba. Dolgokba, amik egy időre reményt adnak aztán szertefoszlanak. Azt látom, hogy sok velem egy idős fiatal nem találja meg a válaszokat a kérdéseire. Pont erről szól ez a sorozat, hogy van egy csapat fiatal, akik válaszokat akarnak kapni. Van, akinek az élete tragédiával ér véget, mások pedig egymásból merítenek erőt. Én már egy picit idősebb vagyok mint ők, de vannak kérdések, amikre még én se kaptam válaszokat. Nem tudom, hogy hogyan álljak a saját lábamra és hogyan kéne élni ahhoz, hogy ne tegyenek fel az emberek kínos kérdéseket? 



Amíg egyetemre jártam mindenki azt kérdezte, hogy ezzel mégis mit fogsz kezdeni? Ha megtudják, hogy még mindig a szüleimmel élünk együtt akkor megkérdezik, hogy akkor nektek nagyon rossz ugye? Ha elmondom, hogy összeházasodunk megkérdezik, hogy miért költök ennyi pénzt az esküvőmre? A legutolsó a leggyakoribb kérdés. Valamiért hihetetlen az emberek számára az, hogy azért mert ez az álmom. Mert engem ez tesz boldoggá. Mert a kettőnk eddigi legbiztosabb döntése volt ez. Én már egy ideje megtanultam, hogy nem teszek fel kínos kérdéseket másoknak. Szerintem mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jó. Nem kell mindennek tudnom az okát. Éppen elég az, hogy önmagammal foglalkozzak. 
Szerintem ebben a sorozatban is észrevehető, hogy sokszor a rossz családi mintákat visszük tovább. Vagy éppen az otthoni rossz körülmények sarkallnak többre. Nagyon fontos az, hogy milyen útravalót kapunk az élethez. Mindenki a maga sorsának kovácsa, de valahol tapasztalnunk és tanulnunk kell. Például a tehetősebb szülők gyerekei nem törődnek vele, hogy a cselekedeteiknek mik a következményei. Mert megszokták már, hogy anyu és apu úgy is a hátuk mögött állnak. Másokat pedig éppen azért mernek elő venni mert tudják, hogy senki nem védi meg őket. 
És mi lesz akkor, ha valakinek a sorsa egyesen száguld a szakadék felé? Mi lesz, ha nem lesz ott senki, hogy segítsen rajta? Vajon mi az élet értelme? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése