2017. július 2., vasárnap

Nyár

Megérkezett a nyár. Szeretem ezt az évszakot mert a szabadságot hordozza magában. A nyaralást és a reményt. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy szinte bármi megtörténhet. Rengeteg emlék fűződik ehhez az évszakhoz. Az egyetemi gólyatábor mikor attól féltem, hogy senki nem fog velem szóba állni. A fesztiválok mikor az ember kicsit elvesztheti az eszét. A bulik amik kicsit sem úgy sikerültek mint ahogy terveztem. Mégis mennyi élmény és átélt pillanat. Azt mondtam nem akarok soha többet a múltról írni mégis ezer szállal köt hozzá az élet. Enélkül nem lenne az aki most vagyok. A lépések meghatározták a mostani utam célját. Segített rájönni, hogy merre akarok menni és azt is, hogy kivel. Néha szeretek egész éjjel ébren maradni és arra gondolni, hogy milyen jó lenne megváltoztatni mindent. Ha beválthatnám már most rögtön a nagy álmokat. Ahhoz viszont még időre van szükségem. Nem lenne jó mindent egyszerre megkapni. Az apró sikerek még édesebbek így. Nem tudom idén mit fog elhozni nekem ez a néhány hónap, de remélem, hogy élményekben és szeretetben gazdag lesz. Érezni az édes illatokat a levegőben és messze merengően bámulni a balaton vizét. Jó és rossz döntéseket hozni. Haragudni, sírni, megbocsájtani. Kell, hogy öleljenek. A rémálmok után felébreszteni. Hallani, ahogy zuhog kint az eső. Valahol vidéken egy sátorban feküdni egyedül. Egy fárasztó éjszaka után hazaérni az ágyamba. Együtt nevetni másokkal. Féradtan nézni a tájat az autó ablakából. Hiányolni téged egy koncerten. Hangosan énekelni a tömegben. Érezni, hogy félek, érezni, hogy élek. Reggel elindulni a munkába. Várni, hogy teljen az idő. Arra gondolni, hogy milyen jó lesz a hétvége. Ez mind a nyár. Csupa apróság amitől egész lesz. Aztán úgy is kezdődik a szeptember és meg kell valósítani az álmokat. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése