2017. május 14., vasárnap

Kezdjük el (újra)


Újra kezdeni valamit nem mindig egyszerű. Már több mint egy éve nem született újabb bejegyzés. Minden előzményt megtalálsz itt
Még mindig szeretnék írni. Számomra ebben mindig az volt a legfontosabb, hogy bármilyen nehéz is legyen tudd, hogy nem vagy egyedül. Viszont már egy idő után nem akartam, hogy mindenki lássa.  
Úgyhogy, ha már itt jársz biztosíthatlak benne, hogy nem fogok azoknak az embereknek írni, akik már nincsenek az életemben. Egyszerűen már régóta tudom, hogy képtelen vagyok a múltról írni. Éveken keresztül ezt tettem. Elmeséltem mindenkinek azt ami fájt és ez segített. Örültem, ha tetszik valakinek. Ezek az idők viszont elmúltak és már jóval kevesebb csalódás ér az életben, szerencsére. Most már arra szeretnék koncentrálni ami inspirál és boldoggá tesz. Lehet ez a szerelem, a barátság, az egyetemi élet. Kihagyhatatlan és megismételhetetlen dolgok. Kezdjünk el valami újat. Megőrzöm azt ami szép volt és tovább viszem magammal azt amit tanultam belőle. Már nem félek attól, hogy Te, aki ott ülsz olvasod a soraimat. Hihetetlenül jó érzés újra "itt" lenni. Nem is tudtam, hogy csak egy apró lökés kellett hozzá. Igazán soha nem akartam ezt elveszíteni.
A blog címét Kaffka Margit: Színek és évek című regénye ihlette. Úgy gondolom az én életem is megannyi szín járja át amiről jó lesz újra írni. A regény elolvasását pedig mindenképp figyelmedbe ajánlom kedves olvasóm. Ha itt jársz még biztosan találkozni fogsz vele. 

**"Mindennek, ami történik oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert el sem gondolhatok magamnak."** (Kaffka Margit: Színek és évek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése