2017. május 15., hétfő

Kaffka Margit: Színek és évek

Mivel nagyon szeretem ezt a regényt és jövőbeli szakdolgozatom témája így biztos fogok még megosztani ezzel kapcsolatos bejegyzéseket, ha valami érdekeset találok róla ami titeket is érdekelhet. Ha már ebben a szellemiségben hoztam létre ezt a blogot akkor írok nektek róla kicsit bővebben is. 
Ebben a regényben a főszereplő Pórtelky Magda, aki elmeséli az életét. Már elmúlt ötvenéves mikor visszaemlékezik arra, hogy mi történt vele eddig. Az emlékezetének a szűrőjén keresztül elevenedik meg előttünk a látszólagos felemelkedése majd bukása. Első férje Vodicska Jenő, aki mellett jó dolga van és mindent megtesz azért, hogy megyei alispán legyen belőle. Mégsem tud mellette igazán boldog lenni és nem becsüli meg. Miután megbukik a választásokon öngyilkos lesz, és Magda nem találja helyét a világban. Egy ideig rokonai fogadják be különböző helyeken és időre. Újra férjhez megy régi barátjához, akihez már akkor is gyengéd érzelmek fűzték, Horváth Déneshez. Innentől kezdődik az asszony lecsúszása az életben. Ebből a házasságából három lánya születik, de nehéz körülmények között élnek és férje sokszor megalázza őt. Előző házasságából született gyermekét már nem nevelheti tovább.Már elmúlt ötven éves mikor visszatekint életére és elmeséli nekünk az életét.
Kaffka Margit a Színek és években egy egyedülálló történetet adott nekünk és megismertette velünk Pórtelky Magdát, aki a viszontagságok ellenére mindig erős tudott maradni. Számomra mindig is fontosak voltak a hozzá hasonló női karakterek. Bár ebben a regényben a főhősnő nem jutott el arra az elhatározásra, hogy ő maga tegyen a saját éltéért és mindig a férfiaktól várta a következő lépést mégis példaképnek tekinthető. Azért mert a problémák elől sosem futamodott meg és végig ott munkál benne a remény például lányainak felnevelésekor. Megannyi megpróbáltatás után így vélekedik életéről: „Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat; s csak egyszer-egyszer jut eszembe: hiszen én voltam ez. Ilyenkor megállok, és azt gondolom: jól van; ami volt, megvolt - de én semmit belőle újra nem kezdenék.” Nem jut mindannyiunk számára egyforma élet és bizony vannak olyan részletek amelyekre legszívesebben nem is emlékeznénk vissza. Mégis egy életre a részünkké váltak.
Magda az emlékezéssel kapcsolatban levonja a számomra legfontosabbnak tartott tanulságot.
"Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most - mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése